Könyvek és filmek

Élet kutyaként a távoli Alaszkában – A vadon hívó szava

Már korábban beszámoltunk róla, hogy vasárnaptól elérhetővé vált egy idei kutyás kalandfilm az HBO kínálatában, A vadon hívó szava. Nem is bírtuk sokáig, ezért szinte azonnal megnéztük és előre kell bocsátunk: nem bántuk meg!

Aki nem olvasta volna ez előző cikkünket, a történet röviden arról szól, hogy Buckot, a szeretetreméltó bernáthegyi és collie keverék kutyát egyszer csak elrabolják az otthonából, a Kaliforniában található Santa Clara megyéből, majd Alaszkában, Skagway-ben eladják és tovább viszik Dawson Citybe, ahol szánhúzó kutyává képezik ki. Mindez az 1890-es évekbeli aranyláz idején játszódik, amikor a szánhúzó kutyák nagy népszerűségnek örvendtek. Számos kalandot követően Buck itt találja meg az igazi helyét a nagyvilágban.

Amit előre leszögeznék, mivel nagy kutyarajongó vagyok, így minden kutyás filmet elragadtatással, teljes beleéléssel és persze kritikus szemekkel nézek végig. Ami már az elején feltűnt és próbáltam felkészülni rá lelkiekben, hogy az élő szereplők mellett lesznek benne animációk is. Mindezek ellenére mégis váratlanul ért, hogy minden kutya animált. Az első megrökönyödést követően kezdtem azt érezni, hogy nem is olyan rossz. Elképzeltem, hogy egyes jeleneteket megállítok és csak a mozdulatlan képet nézem és biztos vagyok benne, hogy akkor teljesen élőnek tűnnének a kutyák. Tehát nagyon hamar túlteszi magát az ember az animált állatokon és így teljes egészében a történetre tud koncentrálni. Nem mellesleg nagyon jól, igényesen valósították meg azokat a jeleneteket is, amelyeken egyértelműen látszódnak, hogy nem valós képek.

Gondolnátok, hogy ő nem “igazi” kutya?

Tehát miután túlléptünk a fentebb hangzottakon, a történet és a mondanivalója kerül az érdeklődés középpontjába. Több lényeges dolgot is ki tudok emelni a filmből, ami megragadta a figyelmemet. Először is, hogy egy kutyának hányféleképpen alakulhat a sorsa. Buck élete során több gazda mellett is tengeti a napjait és mindegyiknél más élményekben lesz része. Emiatt elgondolkozik az ember, hogy ahány kutya, annyiféle élet és annyiféle kapcsolat létezik az emberekkel. És itt jön a következő dolog: hogyan alakulhat ember és kutya kapcsolata? Nagyon szépen, minden érzelmi túlfűtöttségtől mentesen látjuk a képernyőn, hogy milyen lehet egy mély kutya-gazdi kapcsolat. Bizonyos momentumok szívbemarkolók, de nem túlzóan, inkább finoman és valósághűen.

Ami kevésbé lényeges, és talán nincs is kellőképpen kibontva a történetben, az a kutyák egymás közötti viszonya. Azért mondom, hogy talán, mert az egy hatalmas plusz pont a filmben, hogy a kutyák nem beszélnek és nem halljuk a gondolataikat sem, tehát igazi valójukban ismerhetjük meg őket, így viszont a közöttük lévő viszonyt sem tudjuk mélyebben megfigyelni. És mégis nagyon jól el van találva, ahogy Buck lassan átveszi a falkavezér szerepét. Talán az kicsit túlzó, hogy ő mennyivel jószívűbb, mint a többiek. Például egy igazi kutya sosem adná oda a vacsoráját a másiknak. Ennek ellenére jól érzékelteti a film, ahogy a falka támogatása mellett egyre előrébb kerül a ranglétrán, míg a korábbi falkavezér egyre inkább a háttérbe szorul, majd végül eltűnik.

Egy mondatra visszatérve az animációs trükkökre, ezek egyértelmű csúcspontja a kettejük csatája, hiszen technikai malőrök nélkül, igazi kutyákkal biztosan nem lehetett volna ezt megoldani. Ami nekem kevésbé tetszett, ahogyan Buck elveszíti a falkáját. Valahogy nincs összhangban a kezdeti ’mindent megteszek a többiekért’ hozzáállással, tehát túl gyorsan túlteszi magát azon, hogy ismét egyedül marad négylábúként.

Így néznek ki a legjobb barátok

Végül, de nem utolsó sorban a film nagy kérdése, amire a címben félig-meddig választ is kapunk, hogy a kutyának az emberek között-e a helye, vagy pedig a vadonban, az ősei mellett. Én amellett az álláspont mellett vagyok, hogy a mai kutyák nagymértékben függnek az emberektől, hiszen már évszázadok óta így neveltük, szoktattuk őket, de mindeközben biztos vagyok benne, hogy akadnak olyan egyedek is, amelyek megállnák a helyüket a farkasok között. Mindent összevetve, mindenki döntse el maga, hogy mi a válasza erre a kérdésre.

Összességében nézve egy nagyon kellemes, látványos és megható filmben lehet részünk A vadon hívó szava során, amit mindenkinek ajánlok, ha van kutyája, azért, ha pedig nincs, akkor azért.

Képek forrás: Tmdb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük