magyar-nepmese
Hírek és érdekességek

Ma van a népmese napja

2005 óta ezen a napon, vagyis szeptember 30-án tartjuk a népmese napját, amikor is Benedek Elek, a “nagy mesemondó” született. Ennek a napnak a célja, hogy megemlékezzünk és ápoljuk hazánk és minden más nemzet népmeséit. Ezek között a történetek között számos olyat találunk, amelyben állatok is megjelennek, például farkas, róka, medve, nyuszi. Na de a kutya? Persze, hogy találni kutyás népmeséket is! Olvassátok el az alábbi kis rövid történetet és vonja le mindenki a maga tanulságát, hiszen ez is a lényege ezeknek a korábban szájról szájra terjedő meséknek.

Kutya szeretne lenni (népmese)

Egyszer volt egy gazdaember s annak egy nagy kamasz fia. Kimegy ez a gazdaember a mezőre, ment vele a fia is, mentek a cselédei, a napszámosok, gyűjtötték erősen a szénát, hogy csak úgy csurgott le róluk a verejték.

Mindenki dolgozott, csak a gazda kutyája nem. Az ott heverészett a bokor tövében, a jó árnyékban.

Látja a gazda fia, megirigyli a kutya dolgát, sóhajt keservesen:

– Hej, édesapám, de szeretnék kutya lenni!

– Szeretnél-e, fiam? – mondja az ember. – No, ha szeretnél, feküdj a kutya mellé. Ne dolgozz, én nem bánom.

Hiszen a legény kétszer sem mondatta magának, lefeküdt a bokor alá, nagyot aludott, míg a többi ember dolgozott, s esze ágában sem volt, hogy megfogja a villa nyelét.

No, hanem elkövetkezett az ebéd ideje.

A gazda a cselédeivel meg a napszámosaival a tál elé ült, s kanalazták a kaszáslevest, de a legényt közel sem eresztették a tálhoz, csak csontot meg kenyérhéjat dobtak neki, éppen, mint a kutyának.

Hiszen a legény nem bánta erősen, mert még nem volt éhes.

Ebéd után megint leheveredett a bokor alá, s ott hevert uzsonnáig. Eléjönnek a cselédek s a napszámosok az uzsonnához, de bezzeg felkelt a legény is a bokor alól. Odament, neki is adjanak valamit.

– Várj csak a sorodra, fiam – mondogatta a gazda -, majd te is megkapod becsületesen a magadét, amikor a kutya. – S megint csak kenyérhéjat dobtak neki.

De már esetefelé zöldet-vöröset látott a szeme, s azt mondta az apjának:

– Édesapám, elég volt a kutyaságból, nem leszek én többet kutya, mert mégiscsak igaz az, hogy a kutyának kutyául van dolga.

– Látod, fiam, látod – mondotta a gazda -, az ember legyen ember, a kutya legyen kutya.

Bezzeg ezután a legény megfogta a villa nyelét, nem kívánta meg többet a kutya sorsát.

Forrás: egyszervolt.hu, gyerekmese.info

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük