Egy egyszerű, de mégis nagyszerű kutyás film – Egy kutya négy útja

Az egy kutya négy élete (2017) után tavaly megjelent a folytatás, amelyben ismét nyomon követhetjük Bailey kalandjait. Én az első részt nagyon nehezen néztem végig, mivel végig azt éreztem, hogy az egész történet csak az elmúlás kérdésével foglalkozik, amivel én, mint odaadó kutyagazdi, még egyáltalán nem tudok szembesülni. Emiatt sokáig eszembe se jutott a következő rész, azonban nemrég a Netflixet böngészve valamilyen oknál fogva erre a filmre esett a választásom és úgy gondoltam, hogy megér egy bejegyzést.

Az alapvetően családi film története lényegében ugyanaz, mint az első részben is volt. A fonalat itt is vesszük fel. Bailey, aki az egész sztori elmesélője és legfőbb elszenvedője, visszatalált hőn szeretett gazdájához, azonban a kutyák élete továbbra sem hosszabb és sajnos felette is elmúlik az idő. Ethan ezúttal úgy engedi el az örök vadászmezőkre, hogy megígérteti vele, hogy az unokájához tér vissza és őt fogja segíteni. Itt jön az, hogy a kerettörténet már más, mivel ezúttal Ethan és Sarah unokája, CJ kerül a középpontba. Sarah fia, Henry meghalt és egy kislányt hagyott maga után. Kezdetben a felesége, Gloria és a kisbaba CJ velük élnek, azonban Gloria elköltözik és nem engedi a nagyszülőket a lány közelébe. CJ-nek sok nehézséggel küzdve kell felnőnie és ebben akad mindig segítőtársa több, jobban mondva egy kutya személyében.

Ugyanúgy, ahogy az előző részben, ezúttal is több kutya testébe költözik Bailey. Először egy Molly nevű beagle kislány kutya, majd Nagy Kutya, egy angol masztiff és végül Max, a yorkshire terrier. Mindegyik valamilyen kapcsolatban áll CJ-vel és mindig csak őt keresi. Miután Max is meghal, aki egyébként a legtöbb időt tölti a lánnyal, láthatjuk, ahogy a szivárványhídon átkel és az összes előző kutya teste megjelenik előttünk. A narráció során végig Bailey szemszögéből látunk mindent. Én ezt valahogy túlzónak tartom, mivel furcsa, hogy egy kutyának ennyi mondanivalója lenne.

Ami nekem nagyon tetszett a filmben, hogy gyönyörűen jelenik meg előttünk a kutya és az ember kapcsolata. A kölcsönös tisztelet és gondoskodás, a jóban-rosszban jelen lévő társaság sokszor meghatottsággal tölti el az embert, ahogy megjelenik a képernyőn. A ragaszkodás és a kutya családon belüli helye szépen kirajzolódik a történet során. Ezen kívül kihagyhatatlan a szerelmi szál, ami itt CJ és Trent, a gyerekkori legjobb barátja szerelme. Ők is „nehézségek” árán találnak egymásra, de végülis egy szép szerelem bontakozik ki előttünk.

Mindemellett rengeteg tipikus amerikai szimbólumot és metaforát fedezhetünk fel a történetben. Már önmagában, hogy Henry a hadseregben szolgált és amiatt halt meg, valamint hogy a hátrahagyott felesége szinte megőrül a fájdalomtól az elvesztése nyomán, már sokszor látott jelenet. Ezen kívül Gloria és CJ kapcsolata. Teljesen előre látható, hogy Gloria miután lényegében nem foglalkozik a kislánnyal, a végén persze mindent megbán és szent a béke. Az anya és lánya közötti ellentét meghatározó a filmben, aminek mi is lehetne a vége, mint ’happy end’.

A szereplőket és karaktereket tekintve, ami rögtön feltűnt, hogy Dennis Quaid, mint Ethan elég erőltetten van „megöregítve”, inkább vicces, mint hihető lett a kinézete, ennek ellenére az alakítása nem rossz. A CJ-t alakító Kathryn Prescott-tól egy egyszerű, őszinte szereplést láthatunk. Kiemelném még Gloriát, szerintem a játéka egy kicsit túlzó, azonban plusz pont, hogy ő az egyedüli, akinek a karaktere jellemfejlődésen megy keresztül a történet során. Összességében véve azonban nagy színészei játékokat nem fedezhetünk fel a filmben.

Amennyiben a fő üzenetét keresem a filmnek, azt mondom, hogy elsősorban a kutya és az ember kapcsolatáról szól, valamint a hazatalálás gondolatával foglalkozik. Hazatalálás alatt értem a családot, hiszen ez az, amit a kislány CJ elveszít és ahova vissza kell találnia. Ezen kívül továbbra is erősen jelen van az elmúlás gondolata, amit egy ember oly nehezen, míg egy kutya szinte fel sem fog.

Összességében Az egy kutya négy útja során a történet egyszerű és kiszámítható, azonban tele van olyan elemekkel, amik a nézők érzéseire akarnak hatni. Rám ezúttal kevésbé volt hatással, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy megéri megnézni, már csak a cuki kutyák miatt is. Ezen kívül eszembe jutott, hogy mivel könyv adaptációról van szó, talán érdemes elolvasni a könyvet is, hiszen az egy teljesen más élménnyel szolgál.

Képek forrása: Tmdb