Minden, amit tudni érdemes az angol cocker spánielekről

Ebben a bejegyzésben egy szívemhez nagyon közel álló kutyafajtát veszünk górcső alá. És hát mi más lehetne ez, mint az angol cocker spániel. Mikor Zserbóka hozzánk került még nem sok fogalmam volt a spánielekről, azt leszámítva, hogy gyerekkoromban mindig nagyon vonzottak a hatalmas fülükkel, mindig boldogságot sugárzó jellemükkel és szép szőrükkel. Nemsokkal azután, hogy Zserbó megérkezett, tudatosult bennem, hogy vajmi keveset tudok erről a fajtáról. Azért, hogy ez veletek ne forduljon elő, utánanéztem, hogy mit érdemes tudni a spánielekről.

A gyökerek
A különböző méretű spánielek már évszázadok óta köztünk élnek, így feltehetően a világ egyik legöregebb kutyafajtája. Minden bizonnyal az európai kontinensről származnak, amelyre a nevük eredete is utal. A spániel az ‘espagnol’ szóból ered, amely spanyolországi gyökerekre vezethető vissza. Innen valószínűleg a nyugat-európai népcsoportok a rómaiak elől menekülve vitték magukkal őket Nagy-Britanniába. Az első dokumentált spániel név 948-ban látott napvilágot.

A spánieleket sokáig vadászkutyaként használták. Alapvetően kétféle spániel létezik: a szárazföldi és vízi. Az előbbieket további három csoportba tudjuk osztani aszerint, hogy miként használták őket madár vadászatra. A cocker spániel név 1800-ban jelent meg először és arról az erdei szalonkáról (‘woodcock’) kapták a nevüket, aminek a vadászatára őket használták.

Egészen a legutóbbi évszázadig nem volt egyedi, hogy egy alomból több méretű kölyök került ki. A tenyésztők a kiskutyák mérete, izomzata, intelligenciája és állóképessége alapján döntik el, hogy mire alkalmas az adott egyed. A 19. században két csoportra osztották a spánieleket: a nagyméretű ‘Fields’ és kisméretű ‘Cockers’ változatra, majd a század végéhez közeledve speciális fajtákat különböztettek már meg: angol springer, walesi springer, cocker, field, sussex, climber és ír vízi spániel. Innentől kezdve beszélhetünk már szándékos tenyésztésről.

Minden olyan spániel, amely 25 fontnál kevesebbet nyomott, angol cocker spániel besorolást kapott. Ekörül azonban viták keletkeztek és végül arra jutottak a szakértők, hogy a súly helyett a típus az, ami meghatározóbb egy kutya fajtája tekintetében. 1885-ben megalakult az Angol Spániel Klub, amelynek legelső feladatai közé tartozott, hogy meghatározzák a sztenderdeket minden típusú spániel esetén.

Mindezek mellett a cockerek fejlődése teljesen más irányt is vett. Amerikában a tenyésztők a kisebb kutyákat választották ki, kerekebb fejjel, rövidebb orral és zömökebb bundával. Ennek hatására 1935-re világossá vált, hogy az amerikai és angol cocker spániel két külön fajta. 1936-ban így létrejött az Amerikai Angol Cocker Spániel Klub és 1946-ban az Amerikai Kennel Klub feljegyezte a két külön fajtát, az egyiket angol cocker spánielnek, míg a másikat amerikai cocker spánielnek titulálva.

Annak ellenére, hogy az amerikai cocker spániel nagyon népszerű lett az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban továbbra is az angol cocker maradt kedveltebb. Amerikában a népszerűség relatív hiánya segítette a fajtát, hogy egészséges és hű maradjon a gyökereihez, mint vadász- és társasági kutya.

Külső megjelenés
A közepes méretű angol cocker spániel tömör, sportos testalkatú, amelyet selymes, csillogó, közepesen hosszú, általában egyenes, de több helyen enyhén göndör szőr borít. A farkát korábban csonkolták, azonban manapság ez már nem megengedett, ezért hosszú, zászlós farokkal rendelkezik, ami örökké mozog. Az orra hosszú, szögletes, szemei általában sötétbarnák, rendkívül kifejezők. Hosszú fülei egészen a nózija végéig érnek, amelyeket szintén selymes, kicsit göndör szőr borít. A nőstények magassága 38-39 cm, míg a hímeké 39-41 cm, súlyúk 11,25-14,5 kg között mozog.

Szőrszín és ápolás
Az angol cocker spánielek közepesen hosszú szőre egyenes, vagy kissé hullámos, bársonyos tapintással. A lábak, a mellkas és a has hosszabb szőrrel megáldott, de nem annyira, mint az amerikai vérvonalé. A bundájuk több, mint külcsíny, segít megvédeni a karmolásoktól és egyéb behatásoktól.

Számos színváltozatuk ismeretes. Vannak többszínű egyedek: fekete-fehér, vöröses-barna, a vörös színváltozatai, fekete, fekete és cser, vörösesbarna és cser. Bármelyik színnél és mintázatnál előfordulhatnak cser pontok a szemöldöknél, a pofán, a toroknál, a fartőnél vagy a lábakon.

A bundájuk rendszeres és alapos ápolást igényel. Fésüljük meg minden másnap a kutyánkat, amennyiben az udvaron tartózkodik, minden nap. Érdemes kéthavonta trimmelni a szőrüket, hogy eltávolítsuk az elhalt szőrszálakat.

Tisztítsuk a spánielünk fülét hetente, mivel hajlamosak az ilyen jellegű betegségekre. Amikor tisztítjuk, akkor figyeljünk a betegségre utaló jelekre, mint pl. kellemetlen szag, pirosság, érzékenység, vagy viszketés. Amennyiben kiskutyánk gyakran rázza a fejét, vagy vakarja a fülét, vigyük el egy vizsgálatra az állatorvoshoz. Ha fülbetegségről van szó, akkor minél előbb el kell kezdeni a kezelést.

Amennyiben nem kopik megfelelően kiskutyánk körme, vágjuk le egy vagy kéthavonta. Ha hangosan halljuk, amint kopog a padlón, akkor túl hosszú. A rövidebb körmök segítségével a lábak jó állapotban lesznek és azt is megakadályozzuk, hogy karmoljanak.

Már kölyökkorban kezdjük el a fésüléshez, a fültisztításhoz és a körömvágáshoz való szoktatást. Ellenőrizzük rendszeresen a lábakat, a szájat és a fület is. A kefélést tegyük egy kellemes, közös időtöltéssé dicséretekkel és jutalommal és ezzel egyben felkészítjük kedvencünket az állatorvosi vizsgálatokra is. A fürdetést tekintve csak legszükségesebb esetben fürdessük meg kevencünket.

Belbecs
Derűs, szeretetteljes, játékos, tanítható, barátságos. Már korán meg kell kezdeni a szocializációjukat, hogy sokoldalú kutyává váljanak.
A megnyerő angol cocker mindig boldog és szeretetreméltó, ezért kiváló választás társasági kutyának azok számára, akiknek van idejük eleget foglalkozni vele. Még a lakásban élők is imádni fogják ezt az alkalmazkodó fajtát. Azonban figyeljünk arra, hogy rengeteg energiával rendelkezik, amit minden nap le kell vezetni.

Mint sportkutya, rengeteg energiával és jó állóképességgel rendelkezik. Nagyon kíváncsi, ezért szereti a nyomkövetést. Kiváló retriever kutyának is, mivel érzékeny orra jól hasznosítható a terepen.

Amellett, hogy nagyon intelligens fajta, néha megmakacsolja magát, főleg, ha nem lát jó okot arra, hogy teljesítse a feladatot, amit tőle várnak. Az engedelmességi gyakorlat jó ötlet bármelyik kutyáról legyen szó, azonban a vadászoknál különösen.

Tekintettel arra, hogy nagyon szeretetteljesek a gazdáik felé, fontos, hogy finom, következetes tréningben legyen részük, ami nem töri meg a kutya kedélyét. A gyakorlatok segítik továbbá, hogy az angol cockerek mentálisan ösztönözve legyenek. Imádnak tanulni és nem csak a földi dolgokban tehetségesek. Lelkesednek a követésért, az engedelmességi próbákért, a flyball-ért és az ügyességi feladatokért.

Az angol cocker spánielek nagyon ragaszkodnak az emberhez, ezért ki nem állhatják, ha egyedül hagyják őket. Ilyenkor sokszor előjönnek pusztító hajlamaik és megrongálnak ezt-azt.

Annak ellenére, hogy a zajokra ugatnak, ne várjuk el tőlük, hogy házőrzők legyenek. Túl barátságosak ehhez és sokszor azzal ér véget a dolog, hogy az idegenek kezét nyalják-falják.

Főbb jellemzők:

• A spánieleket könnyebb a ketrechez szoktatni és úgy tanítani őket, mivel így egy biztonságos pontot nyújtunk nekik.
• Némelyik példány nagyon sokat ugat.
• Nagyon szeretnek a családtagok közelében lenni, de vadászkutya lévén megesik, hogy a szabadban egy madarat vagy más kisállatot üldözőbe vesznek. Emiatt mindenképpen pórázon vezessük, ha olyan helyen vagyunk, ahol ez a veszély fennáll.
• A cockerek érzékeny teremtések, ezért a kemény tréning félelmet okozhat nekik. Inkább válasszuk a kedves, következetes tanítást a legjobb eredmény érdekében.
• Ha nem foglalkozunk eleget a kutyánkkal, akkor túlsúlyossá és pusztítóvá válhat.
• A spánielek hosszú füleire ügyelni kell, mivel hajlamosak a fülbetegségekre.

Gondozás
Az angol cocker spánielek alkalmazkodók és akár lakásban is tarthatók, amennyiben elég napi feladatot biztosítunk a számukra, hogy jó formában legyenek. Hatalmas ellenállóképességgel megáldott fajta, így élvezik a hatalmas sétákat, a játékokat, vagy a sportokat.

A kiskutyáknak eltérő igényeik vannak a gyakorlást illetően. Kilenc hetestől 4 hónapos korukig érdemes hetente egy-két alkalommal óvodai foglalkozáson részt venni velük, hogy kellőképpen szocializálódjanak, valamint 15-20 percen keresztül játszani velük a kertben reggel és este.

Négy és hat hónapos koruk között a heti engedelmességi gyakorlatok a legjobb választás, mellette napi fél kilométeres séta, valamint a szokásos játékidő a kertben. Hat hónapostól egy éves korukig, érdemes reggel és este játszani/labdázni velük, de a melegebb időt inkább kerüljük. Folytassuk továbbá a fél kilométeres sétákat.

Egy éves korukat követően már elvihetjük őket egy könnyű futásra, azonban vigyázzunk a távolsággal. Inkább legyen kevesebb és tartsunk megállót közben. Ahogy egyre növekszik a kutyusunk, fokozatosan növelhetjük a távot, ami ügyelni fog a csontjai és az ízületei egészséges fejlődésére.

Mindenképpen türelemmel és kedvességgel tanítsuk a spánielünket. Az érzékeny természetük nem jól reagál a kemény fenyítésre. Használjuk a pozitív megerősítést, például a jutalomfalatot, a dicséretet és a játékot. Gyorsan tanulnak, így ha örömmel és következetesen tanítjuk őket, akkor nagyon elégedettek leszünk a képeségeikkel.

Mint minden kutyának, az angol cockereknek is van egy csintalan oldala. Igazi zabagépek, ezért tartsuk az ételt és a szemetet távol tőlük. Ezen kívül kiskorában tegyünk el minden olyan tárgyat, amit féltünk, mert előszeretettel kalandoznak és rágcsálnak.

Etetés
Az ételt tekintve elsősorban száraztáp javasolt, amiben megtalálható minden fontos tápanyag, amire szükséges lehet a kutyánknak. A mennyiség függ a súlytól, a mozgékonyságtól, a kortól és az életmódtól is. Amit mindenképpen érdemes, hogy napi két részre elosztva adjunk enni a kutyának és utána egy kis ideig ne mozogjon.

Az angol cockerek imádnak enni és ezt addig teszik, amíg el nem fogy. Ügyeljünk arra, hogy jó formában tartsunk a kedvencünket a jó minőségű táplálékkal és a megfelelő mennyiségű mozgással.

Egészség
Általában jó egészségnek örvendnek az angol cockerek, de nekik is megvannak a fajtára jellemző betegség hajlamok. Nem minden példánynak kell ezekkel megküzdenie, de érdemes tisztában lenni a lehetőségekkel.

Ha kiskutyát vásárolunk, akkor keressünk egy megfelelő tenyésztőt, aki meg tudja mutatni a szülők egészségügyi bizonyítványát és ezzel is sok eshetőséget kizárhatunk.

A spánielek hajlamosak különböző szembetegségekre, csípő diszpláziára, vese elégtelenségre, ezért ezekre fokozottan legyünk figyelmesek.

Gyerekek és más állatok
Ahogy korábban is volt már róla szó, az angol cockerek barátságos, mókás, kedves jószágok, így jól kijönnek a gyerekkel, főként, ha velük együtt nőnek fel. A felnőtt példányok, akik még nem voltak gyerekek közelében, inkább az idősebbekkel jönnek ki, akik már tudnak egy kicsit bánni a kutyával. Mindig mutassuk meg a csöppségeknek, hogyan közelítsünk egy kutya felé és mindig ügyeljünk rájuk, ha együtt vannak. Soha ne engedjük a gyerekeket alvó, vagy étkező kutya közelébe.

Az angol cockerek remekül kijönnek más kutyákkal és macskákkal is és erre is az érvényes, hogy minél fiatalabb korban szoktassuk őket egymáshoz.

Végezetül
Áttekintve az angol cocker spániel történetét, külső és belső tulajdonságait, láthatjuk, hogy egy rendkívül sokszínű kutyával állunk szemben, aki szerfelett gyorsan tanul. Mindig vidám természete örömet hoz az életünkbe, azonban vigyázzunk arra, hogy érzékeny a hangulat ingadozásokra, hiszen egy túlontúl együttérző fajta. Amiben biztosak lehetünk, hogy egy spánielben társra találunk a mindennapi tevékenységeinkben és sohasem fogunk unatkozni mellette.

Forrás: dogtime.com, Angol cocker spániel (Gazdiképző Kisokos)