miert-ijednek-meg-a-kutyak
Hírek és érdekességek

Mitől és miért ijednek meg a kutyák?

Sokszor hagyják magukra a kutyákat olyan viselkedésbeli problémák miatt, amik a félelemhez köthetők. Egy nemrég megjelent kutatás azt vizsgálta, hogy melyek ezek a leggyakoribb félelmek, azonban, míg a bepillantás nagyon is hasznos, a konklúzió nem biztos, hogy az, aminek elsőre látszik.

Finnországban készítették azt a felmérést, amelyben a kutatók 14 000 kutyát vizsgáltak, beleértve több ezer ebet, akik a következőktől félnek: tűzijáték, vihar, szokatlan helyzetek, illetve különböző felületek és magasságok – amiket összefoglaló néven nem szociális félelmeknek hívunk. A szociális félelmek egy másik kategória, amelyek más kutyákhoz vagy emberekhez köthetők. Korábbi tanulmányok szerint a kutyák nagy része érintett legalább egy vagy két nem szociális félelemben, ezúttal ezt vizsgálták meg közelebbről.

Az új kutatás arra derített fényt, hogy azokra a kutyákra, amelyek nem szociális félelmekkel rendelkeznek, a következő tulajdonságok jellemzőbbek: kevésbé vannak szocializálva, ivartalanítva lettek, egyedüli kutyák a háztartásban, olyan a gazdájuk, akinek korábban még nem volt kutyája, városi környezetben élnek, kevesebb lehetőségük van a tréningre és egyéb aktív elfoglaltságokra. Mindezek mellett a kisebb méretű kutyák is jobban érintettek ezekben a félelmekben.

Sok értelemben véve a kutatás eredménye nem okoz meglepetést. Teljesen érthető, hogy azok a kutyák, akiket több pozitív tapasztalat ér, kevésbé félénkek. A lehető legtöbb pozitív benyomás különösen az első hónapokban lényeges, ami szintén már ismert tény.

Tehát a kutatás eredménye, hogy a jobban szocializált kölykök kevésbé félősek, megegyezik az évtizedek óta folyamatban lévő tanulmányok eredményeivel. Az már közismert és jól dokumentált tény, hogy a kölykök szocializációs mértéke jelentős hatással van a viselkedésbeli és érzelmi fejlődésükre, beleértve minden reakciójukat a különböző ingerekre.

Ahhoz, hogy megértsük a további eredményeit ennek a kutatásnak, óvatosnak kell lennünk és helyesen kell értelmeznünk az adatokat, illetve elkerülni a feltételezéseket. Mindezek tudatában, nézzük meg közelebbről a tanulmány szerinti összefüggéseket a nem szociális félelmek és a kutyák életének különböző aspektusai között.

A félős kutyákra jellemzőbb, hogy korábban ivartalanítva lettek, de ez nem jelenti azt, hogy az ivartalanítás okozza a félelmeket. Ez inkább amiatt lehet, hogyha a kutyák rosszul viselkednek (pl. ugatnak), akkor a gazdi sokkal inkább hajlamos erre a lépésre a jövőbeli viselkedés megváltozásának reményében.

Aki több kutyát is tart, vagy már több éves tapasztalata van az ebekkel, sokkal valószínűbb, hogy gyakrabban viszi magával a kedvenceit, sokat sétál, játszik, összességében foglalkozik velük. A tapasztalatlanabb gazdik, vagy akiknek csak egy kutyájuk van, kevésbé érzik szükségét a gyakorlásnak, vicces foglalkozásnak és ez hatással lehet a kutyájuk viselkedésére.

Azok, akiknek a kutyusuk kevésbé félős, nagyobb valószínűséggel vonják be mindenféle tevékenységbe a kutyájukat. Ez nem magára a tevékenységre vezethető vissza, hanem pont fordítva. A félős kutyákat nehezebb különféle órákra, vagy bármilyen házon kívüli programokra elvinni, így a stressz könnyen kiiktatható, ha a gazdi és a kiskedvenc is otthon marad.

Az előbbihez hasonló eset, hogy a kisebb méretű kutyákat kevésbé szocializálják és viszik el otthonról. A kutatók azt állítják, hogy az összefüggés a kiskutyák és a félősség között egy genetikai komponensre vezethető vissza, de az is szerepet játszhat a dologban, hogy a kisebb kutyákat a gazdájuk nem viszik el olyan eseményekre, mint a nagyobb méretűeket. Mindamellett, hogy a félelem mutat egyfajta erős genetikai komponenst, a tapasztalat ugyanolyan fontos.

A fentiekben részletezett tanulmány számos dolgot elmond azokról a tényezőkről, amelyek összefüggésben vannak a kutyák nem szociális félelmeivel. A vizsgálatból azonban nem derülnek ki ezeknek félelemeknek az okai, amelyek összefüggésbe hozhatók a kutyák különböző jellembeli és életmódbeli aspektusaival. Mindebből következik, hogy kezeljük óvatosan ezeket az információkat, hiszen még további felmérésekre van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk határozni, hogy mi okozza a kutyák nem szociális félelmeit.

Forrás: thebark.com

One Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük