Kirándulóhelyek, amiket kevésbé ajánlunk
Aki sokat jár kirándulni, biztosan talál olyan helyet, ami kevésbé nyeri el a tetszését. Ez kutyásokkal halmozottan fordul elő, hiszen velük speciális igények is felmerülnek. Sajnos vagy szerencsére, mi is elindultunk pár olyan helyre, ahova kár volt és ezeket is szeretnénk megosztani.
A legelső ilyen kirándulópont, amit nem mellesleg elég sok helyen javasolnak, a XVII. kerületben található Merzse-mocsár, ami természetvédelmi terület is. Itt még Zserbóka kisebb korában, kb. 2 évvel ezelőtt jártunk, de elég emlékezetes kirándulás volt. Magával az útvonallal nem lett volna különösebb gond, de vizes élőhely lévén rengeteg volt a kullancs. Ez volt az első alkalom, hogy kullancsot találtunk a kiskutyában, de ekkor olyan mennyiségben voltak, hogy egészen rémisztő, emlékezetes lett az alkalom. A kirándulás végén, aznap este és még másnap is találtunk benne apró, nemkívánatos bogarakat. Természetesen több módon védekezünk mindig ellenük (tabletta és nyakörv), de azért ez tényleg túlzás volt.
A másik hely, amit inkább ki kellett volna hagynunk, a Drégelypalánkon található Apródok útja. Drégelypalánk amúgy sincs közel Budapesthez, több mint egy óra kocsival, de az Apródok útja hangzása és Szondi nyomába eredése izgalmas kalandnak ígérkezett. Azonban ahogy megérkeztünk a faluba, csalódnunk kellett. A tanösvény első állomása Szondi szarkofágja volt, ami még rendben is lett volna, de még 3 km-t kellett volna gyalogolni a várhoz vezető úthoz a falun keresztül, aszfalt úton. Persze mondani sem kell, hogy egy kutyának nem poén az aszfalton kutyagolás, így visszaszálltunk a kocsiba. Tábla jelezte, hogy 3 km után lesz egy parkoló, ahonnan még 2 km gyalog a Drégelyi-vár, ami a séta végállomása. Elkocsiztunk 3 km-t, de nem találtunk egy kis parkolóra emlékeztető helyet sem, így nem tudtuk biztonságban otthagyni az autót. Ezen kívül hemzsegett a környék a kóbor kutyáktól, akikkel nem szeret kísérletezni az ember, hogy barátságosak-e vagy sem. Sajnos így hamar véget ért a kirándulásunk, de még nem adtuk fel.
Mivel korábban már keresgéltünk a környéken sétautat, ezért tudtuk, hogy a közelben van még egy tanösvény, ezért úgy döntöttünk, hogy adunk még egy esélyt a napnak és megpróbáljuk azt is. Pár km-re Drégelypalánktól, Dejtárban található a Páskom legelő tanösvény. Egész egyszerűen megtaláltuk, azonban a kiinduló állomáshoz egy nem túl jó állapotban lévő földút vezetett, aminek a végén mondanom sem kell, hogy ismét nem volt parkoló. Sebaj, mi leparkoltunk az út szélén és kiszálltunk. Már éppen bizakodóan kormányoztuk Zserbókát, hogy miként ne a pocsolyában kössön ki, amikor azt vettük észre, hogy három kóbor kutya szalad felénk. Ebből az egyik olyan farkas üvöltésben tört ki, hogy biztosak lehettünk benne, hogy más kutyáknak jelez éppen. Itt sem kockáztattunk tovább és inkább csalódottan hazafelé vettük az irányt.
Három a magyar igazság, így ezen a napon még hazafelé meg kellett próbálkoznunk egy tanösvénnyel, ha már elindultunk valahova, akkor sétáljunk is egy jót. A Váci Ártéri Tanösvény éppen útba esett, ezért azt céloztuk meg. A koncepciója alapvetően jó, hogy egy pallón sétálva élvezhetjük a nádas és az ártéri élőlények társaságát, azonban rendkívül megviselt állapotban van az egész út. Sok helyen letörtek a falécek, fák gyökerei állnak ki az útból és helyenként leszakadtak lécek. A tanösvény végén egy helyes kiszögellés várja a látogatókat, ahol kis padon tudunk ücsörögni, ha kedvünk tartja. A séta mindössze oda-vissza 1 km hosszú, így nem megerőltető, azonben erre se mondom, hogy visszatérünk még.
Ezek tehát azok a helyek, amiket nem javasolunk látogatásra, helyette inkább válogassatok azok közül, ahol mi is korábban már voltunk és persze mindig jönnek újdonságok.
