Brandon McMillan - Szerencsés kutya leckék
Könyvek és filmek

Brandon McMillan: Szerencsés kutya leckék

Brandon McMillan neve számomra teljesen ismeretlen volt a könyv olvasása előtt, pedig hasonló címen (Szerencsés kutya) tv műsora is nyomon követhető. Én alapvetően jobban szeretem az olvasnivalókat, mert bennem jobban megragadnak az olvasott dolgok, mint a látottak. Egyáltalán nem bántam meg, hogy erre a kötetre időt szántam, rengeteg hasznos információval gazdagodtam annak ellenére, hogy már számtalan hasonló témájú könyvvel, cikkel találkoztam és még kutyaiskolába is jártunk.

Amit a szerzőről röviden tudni kell, hogy menhelyi kutyákat rehabilitál és tanít be viszonylag rövid idő alatt, hogy új gazdihoz kerülhessenek. Sokszor ezek a kutyák már reménytelen esetek, akikre altatás vár. Számomra egy igen megdöbbentő tényt közöl rögtön az elején: csak Amerikában több, mint egymillió kutyát altatnak el évente. Ebből kifolyólag kezdte el ő is a tevékenységét és segít árva ebeknek új otthonra találni.

A könyv során bemutatja azt a hét parancsot, ami szerinte elengedhetetlen egy kutya életében: ül, fekszik, marad, nem, le, gyere, lábhoz. Ezekkel nagyjából én is egyetértek, egy-két kisebb módosítással, leginkább a szavak használatában. Elég részletesen leírja, hogy miként kell ezeket a vezényszavakat begyakoroltatni a kutyával és az extrémebb, nehezebb esetek kezelésére is kitér, ami szerintem nagyon hasznos. Közben több, általa megmentett menhelyi kutya történetét is megismerhetjük, akik végül sikeresen beilleszkedtek az új gazdihoz. Ezek a pozitív történetek jó kis „löketet” adnak a könyvnek, gördülékenyebbé teszik az olvasást és nem lesz olyan száraz a leírás.

Ami nagyon tetszik, hogy sosem erőszakkal veszi rá a kutyát a tanulásra, hanem jutalom alapú módszerrel dolgozik. Ez nálam alapvető elvárás. Ezen kívül jó technikákat mutat arra, hogyan figyeljen a kutya az emberre, de ez sem erőszakos. Magyarán nem kicsikarni akarja a dolgokat a négylábúakból, hanem szépen rávenni és ismétléssel megerősíteni. És igen, az ismétlés kulcsfontosságú, erre én is nehezen jöttem rá. Napi kétszeri-háromszori pár perces foglalkozás csodákra képes. Ha ezzel már a legelején tisztában vagyok, akkor biztos vagyok benne, hogy nem itt tartanánk…

Röviden ezekről a vezényszavakról. Érdemes a könyvet követni a parancsok tanításában, mert ezek lényegében egymásra épülnek. Az első kettő, az ül és a fekszik szerintem egy gazdi számára sem kérdéses. Az ül megtanítása pofon egyszerű, hiszen minden kutya le szokott ülni. A fekszik már eggyel magasabb fokozat, erre rá kell vezetni a kutyát és többször gyakorolni vele. A marad egy más kategória, szerintem ez is nehezebb, főleg egy izgő-mozgó kutyánál. A nemre gyorsan rá lehet vezetni a blökiket és ez minden helyzetben nélkülözhetetlen. A le számomra eddig nem tűnt egy létfontosságú dolognak, de Zserbóka imád ugrálni rám, másokra, az asztalra és még sorolhatnám, ezért meg fogom neki ezt is tanítani. A gyere az, amit én ’hozzám’-nak mondok és pont most jöttem rá, hogy ezt akaratomon kívül valahogy nagyon sikerült begyakoroltatnom vele. A kiegyensúlyozott, láb melletti séta alapvető fontosságú, bárhova visszük a kedvencünket, így nem csoda, hogy ez a hetedik parancs, ami fontos az életünkben.

Véleményem szerint elég részletesen, lépéről lépésre le vannak írva ezeknek a parancsoknak a betanítása és amire már korábban is utaltam, mindegyiknél külön nagy és kiskutyás technikát is megismerhetünk, illetve az adott egység után extra tippeket is olvashatunk.

Nekem két eszköz is újdonság volt. Az egyik a martingale nyakörv, ami talán hazánkban kevésbé ismert. Kicsit hasonló a retriver pórázhoz. Be kell állítani a kutyának megfelelő méretre és amennyiben húz, tehát feszültség keletkezik, a nyakörv szorosabbá válik, ezzel megakadályozva a további húzást. Nekem elég szimpatikus, ezért lehet be fogok szerezni egy ilyet. A másik dolog a klikker, amiről korábban már hallottam, azonban a pontos használatával most szembesültem. Lényegében ez is egy jutalom a kutyának, amit nagyon könnyen elsajátít. Minden helyes viselkedésnél egy jutalomfalat és egy klikk. Így lehet megtanítani a használatát, majd a falatot egyre inkább elhagyjuk és már csak a klikk marad. Nekem még a simogatás jut eszembe a klikkerről, hiszen az is egy jutalom.

Az utolsó fejezetben különböző problémás viselkedési módok kezeléséről olvashatunk, amelyek a következők: szobatisztaság és jelölés a házban, ha kirohan az ajtón, rágás, ugatás, ásás és szökés a kertből, evés körüli rosszalkodás, szeparációs szorongás, agresszió.

Összességében Brandon McMillan ezen könyve egy nagyon érthető, kutyabarát mű, amit szerintem érdemes követni és minden kutyatartónak el kellene olvasnia.

További kutyás könyajánlókért erre tessék.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük