Gyadai tanösvény, Vác

Ezen a hétvégén spontán jött az ötlet, hogy menjünk el valahova a szabadba és a választásunk a közeli, Vácon található tanösvényre esett, ami kiváló célpontnak bizonyult. Egy nem túl hosszú, azonban kellemes sétára vágytunk és ennek abszolút megfelelt ez a sétaút, ami ráadásul jellegéből adódóan információkkal is bőven szolgált a terület állat- és növényvilágról.

Budapestről kb. 30-40 percet kell autózni a tanösvény kiindulópontjához, ami konkrétan a Katalinpusztai kirándulóközpont. Itt kényelmesen leparkoltunk és már indultunk is tovább. Már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy kifejezetten családbarát kirándulóhely és kutyákkal is szívesen jönnek ide az emberek.

Több tanösvény és túraútvonal közül is lehet választani, azonban mi a Gyadai tanösvényt szemeltük ki. A kb. 5 km hosszú útvonalon 13 tábla segítségével ismerhetjük meg a Naszály hegy északi lábánál fekvő erdős területek és rétek természeti és kultúrtörténeti érdekességeit. Többek között találkozhatunk rengeteg fajta, gyönyörű, színes pillangóval, megleshetjük az erdőben élő, különböző madarakat és megcsodálhatjuk a réti virágokat. Minden megállónál és több helyen is lehetőség van a pihenésre, így érdemes kis elemózsiával készülni, amelyet a fából épült padokon tudunk elfogyasztani. Mi sehol sem álltunk meg, végig kutyagoltuk egyben az útvonalat.

Vasárnap lévén, véleményem szerint nem volt sok látogató, így sokszor csak magunkban bandukoltunk az útvonalon. Akikkel találkoztunk, mind kedves, természetkedvelő emberek voltak.

A tanösvényen különleges elemek is gazdagítják az élményt, mint a függőhíd, a hintahíd és a mocsáron átvezető pallók. Az utóbbiak okozták a legnagyobb ijedtséget számunkra, mivel Zserbóka nem túl nagy blöki lévén, a pallók közötti résekbe néha belelépett és megbotlott. Nem tudom, hogy más kutyák hogy vannak ezzel, de ő nem kedveli a magasat és a bizonytalan helyeket és rögtön bepánikol.

Persze a kirándulás végén, amikor már majdnem elkönyveltem magamban, hogy most már semmi extra dolog nem történhet, Zserbóka szimpatikusnak találta valamilyen erdei élőlény kakiját (valószínűleg őz lehetett) és hatalmas élvezettel belehempergett. A kezdeti döbbenetet hatalmas nevetés váltotta fel, mert annyira élvezte a földön hempergést, hogy már csak ezért a látványért megérte eljönni.

Ami igazán tetszett a túra során, az a tömény erdő, a hatalmas árnyékot adó fák és a friss levegő, ami körbeveszi őket. Ezen a nyári napon igazán jólesett az erdei séta. Néhol az erdők frissességét a rét nyíltsága és egyben a tűző nap váltotta fel, de egyáltalán nem volt zavaró. Zserbóka is élvezte az új szagokat, a szabadságot és hűvöset.

Végezetül a túra fáradalmait egy jól megérdemelt fagyival koronáztuk meg, amiből persze kiskutya sem maradhatott ki.