Gaja-szurdok és Bory-vár

Más emberekhez hasonlóan mi is alig vártuk, hogy korlátozások nélkül tudjunk elindulni egy kellemes kirándulásra a friss levegőre és végre eljött az alkalom, hogy magunk mögött hagyjuk a megszokott, Szilas-patak körüli kört és elinduljunk újabb vadászmezőkre.

A természetjárás mindig izgalmakkal jár, persze csak a jóértelemben vett izgalmakra gondolok itt, pláne Zserbóka számára, akinek a kocsikázás amúgy is mindig pozitív élményekkel társul. Emiatt sokszor a kornyikálását kell az autóban hallgatni, ami egyre csak erősebb lesz, ahogy közeledünk a célállomáshoz.

Ezen a kellemes, júniusi napon a Székesfehérvártól nem messze található Fehérvárcsurgó volt a célunk, ahol a Gaja-szurdok található. Egy kellemes, kb. 4 km hosszú, 1-2 órás sétára készültünk fel, ami egyes leírások szerint babakocsival is bejárható. Ez szerény véleményem szerint nem állja meg a helyét, főleg a mostani gyakori zivatarok áztatta föld miatt (rendes esetben elképzelhetőnek tartom).

Rögtön az érkezést követően Zserbóka örömében föl-le szaladgált a figyelemelterelés gyanánt magunkkal hozott kötél játékkal. Egyébként kifejezetten nem ajánlom azt, hogy kirándulásra, vagy akár sima sétára kötél játékot vigyünk magunkkal, mert rendkívül koszos tud lenni és a végén sokszor a kukában köt ki (hasonlóan a rossz minőségű labdákhoz, amiket azonnal szétrág a négylábú). Az út során egyébként felváltva, hol szabadon kószált, szaladgált a játékával a szájában, hol pedig a hámra kötöttük a plexi pórázt, tekintettel a szembe jövő emberekre, főként gyerekekre.

A kirándulás legfontosabb tanulsága, hogy Zserbóka figyelme kiválóan elterelhető bármilyen játékkal és sokszor erre jobban rá van kattanva, mint a felkínált jutalomfalatra. Ez már korábbi tapasztalat is, hogyha nagyon fáradt, vagy koncentrál a játékra, nem fogadja el a jutifalatot, még akkor sem, ha a többi kutya megeszi előle. Ez azért is tölt el minket örömmel, mert kiváló fegyver, ha éppen egy másik ember, vagy kutya a célpont, akiket meg kell ugatni, jobban mondva, akiktől tartani kell.

Visszatérve a kiránduló útvonalunkra, sikeresen nem a korábban általam kinézett útvonalon indultunk el, amivel ismét megerősítést nyert, hogy a terepen nem a legjobb a térképolvasási készségem és ebből kifolyólag teljesen másfele kalauzoltam el magunkat. Persze ez semmi gondot nem okozott, hiszen a lényeg az volt, hogy a kutyácskával a természetben sétálunk, szaladgál és tanítgatjuk a többi emberrel/kutyussal való békés találkozásra. Végül a Károlyi-kilátónál lyukadtunk ki, ami tulajdonképpen egy acél építmény (itt megjegyezném, hogy nem túl környezetbarát), és innen fordultunk vissza egy másik ösvényen a kiindulási pontunkhoz.

Ezt követően egy már régóta vágyott csodás kis várat kerestünk fel, a Bory-várat Székesfehérváron (kb. 25 perc volt a Gaja-szurdoktól), ahol külön öröm volt, hogy természetesen kutyát is be lehet vinni a kertbe. Egyébként a belső részekbe, ahol nagyrészt csak festmények vannak, a jegyárus néni jelezte, hogy lehetőleg ne vigyük be a blökit, tehát feltételezem, hogy amúgy nem lett volna gond, ha oda is benézünk vele. Zserbóka itt már azért fáradt volt és szomjas, ezért folyamatosan a kert közepén álló helyes kis kút felé vette az irányt. Szerintem őt kevésbé nyűgözte le ez a mesebeli kastély, amely olyannyira ápolt és csinos, hogy akár én is szívesen beköltöznék (a belépőjegy ára persze tükrözi mindezt).

Összességében egy szép napot töltöttünk el ezen a két helyen, bármikor szívesen visszamennénk még egy körre.