Zserbó kutya kalandjainak a kezdete

Zserbó kutyával 2017 októberében találkoztunk először, amikor még csöppnyi kutyácska volt. Együtt szaladgált két kis testvérével, akiktől alig lehetett megkülönböztetni és utánuk somfordált láthatóan kimerült anyukájuk. Amint megláttam a sok kis aranyszínű spánielt, rögtön tudtam, hogy én mindig is egy ilyen blökire vágytam.

Két hétre az első találkozást követően már a kocsinkban vittük hazafele az új családtagot, akinek nem igazán fűlött a foga elválni szeretett kis testvéreitől és anyukájától. Persze bennünk is megfogalmazódott a kérdés, hogy biztosak vagyunk-e benne, hogy jó lesz-e neki velünk, de ezt a kételyt rögtön eloszlatta, amikor már otthon az egész terepet felfedezve elégedetten játszadozott vagy szunyókált.

Az első pár hónap nem ment zökkenőmentesen, hiszen otthon bezárva, sétáktól mentesen telt és kiderült, hogy Zserbóka az egyedüllétet sem igazán kedveli. Persze szép lassan felnőtt kutyává cseperedett és jobban megismerkedett az őt körülvevő világgal.

Manapság gyakran meg vagyunk győződve róla, hogy mi rontottuk el a nevelését, vagy gyorsan ráfogjuk arra, hogy az angol cocker spánielek köztudottan makacsok. Természetesen mindkét dolog hozzájárult ahhoz, hogy Zserbó egyik fő jellemzője a makacssága. Emellett imádnivaló, a család minden egyes tagját körülrajongja, majd kicsattan az energiától és nem utolsó sorban játék, pontosabban a plüss macijának a függője. A két legjobb barátja a Papa két labradorja, Kormi és Rozika, akikkel akármikor önfeledten tud játszani, annak ellenére, hogy mindig következetesen összefognak ellene. Meg kell említeni azt is, ha épp a plüss maci nem elérhető, akkor Zserbó a labda rabja is tud lenni. Akár órákon keresztül bűvöli ezt a mágikus tárgyat, amit most már ügyesen vissza is hoz és kérésre akár közelebb teszi az ember kezéhez.

Így kezdődött hát Zserbó kutya kalandja, aki egy életre elrabolta a szívünket és aki már életünk egy szerfelett meghatározó része.